Egyensúly

Kedves Vendégeim !

Néha a masszázsok között van egy kis szabadidőm,- ilyenkor tollat ragadok a kezembe.

Kérlek benneteket, fogadjátok sok szeretettel a legutóbbi versemet :

 

Egyensúly

Nézem ahogy jön lomhán, ereszkedett vállal

Mutatja a teste, hogy most épp mit fájlal

Darabos mozgásán, járásán is látszik

Beletörődött már, hogy alig-alig alszik.

 

Megtörten néz rám

A szemében halovány mosoly

Tudja, hogy hova jött,

Tudja, hogy ez most komoly.

 

Kabátját leveszi, de a teher rajta marad

Aztán csak ontja-ontja a szavakat.

Előtörnek a rejtett bosszúságok

félelmek, napi apróságok.

 

Aztán elterül az ágyon nyögve, kínok között

Mond még valamit, de a teste már elköltözött...

Követi hát ő is, a zene dallamain utazik

A légzésén veszem csak észre, hogy már mélyen alszik.

 

Lassan ébresztem, óvatosan

szemeiből az álom, hopp elillan.

Kicsit még kótyagos, de a lelke már szabad !

Ahogy az utcára lép, szinte már szalad !

 

Tartása egyenes, tagjai épek

Nyoma sincsen már a korábbi képnek.

A lába csak lépdel, de a lelke szárnyal,

Bátran néz szembe, az egész Nagy Világgal !