Metzger és az 5 alapfogás

Metzger

1875-ben MOSENGEIL Berlinben is METZGER útját járva, írta le a masszázsról összegyűjtött tapasztalatokat, felvetette, hogy a masszázs során beszélhetünk-e mechanikus hatásokon kívül reflexes idegi hatásokról is.
A XIX. század végén HOFFA Németországban LING módszerét fejlesztette tovább, tapasztalatait leírta és tanítványainak továbbadta. A svéd masszázst ízületi mobilizációval kombinálta. Ő írta le először a masszázs helyi és távolhatásait. 1893-ban a "masszázs kézikönyve" című munkájában az újabb technikákat gyűjti össze.

Leírja az öt alapfogást, melyeket ma is tanítunk:

  1. effleurage – simítás
  2. petrissagé - gyúrás
  3. frictio - dörzsölés
  4. tapo'ment - ütögetés
  5. vibratio - rezegtetés, vibráció

HOFFA tanítványa BÖHM 1911-ben könyvében leírta a masszázs vezérfonalait, s azokat fényképekkel illusztrálta.

Masszázsképzés

Murell

1890-ben WILLIAM MURELL londoni klinikus vezette be először a masszázsképzést. Az orvosi egyetemeken és klinikákon az orvosképzés része lett; igazolta neorumuszkuláris, humoralis és vaszkuláris hatásait. Véleménye szerint: 

Ha a masszázst egy tudományosan szakképzett orvos alkalmazza, aki ennek a kezelésnek a birtokában van, eredményt érhet el, de egy tudatlan empirikus kezében, gyatra felcsermunka lesz.

A masszázs módszertana folyamatosan fejlődött. A régi indikációk mellett a XX. század első évtizedeiben a masszázzsal foglalkozó szakemberek mind több hatást és alkalmazási területet tártak fel. A masszázs már nemcsak a "gyúrás" fogalmát ölelte fel, hanem a klasszikus masszázs mellett egyéb speciális masszázsfajták is kialakultak.

Head

Head

1898-ban HEAD felfedezte a bőrtakaró és a belső szervek közötti reflektorikus kapcsolatot és szegmentalis összefüggéseket. (Head zónák)
1917-ben MACKENZIE ezt továbbfejlesztve, bebizonyította a belső szervek és az izomzat közötti reflektorikus kapcsolatot. (Mackenzie zónák)

XX.század első évtizede, Reflexzóna masszázs

HEAD és MACKENZIE kutatásai az idegreflektorikus hatásokra épülő szegmentmasszázs alapjait tették le. A szegmentum dermatómájában és myotomájában mutatkozó elváltozásokra speciális masszázsfogásokkal hatva, a szervek funkcionális zavara befolyásolható. Ezért ezt a masszázsformát "reflexzóna masszázs" néven írták le.
Az ő kutatásaikat GLASER és DALICHO fejlesztette tovább, 1952-ben megírt könyvével, amelyben a szegmensmasszázs elméletét és gyakorlatát foglalják össze. A reflexzóna masszázs másik nagy ismerője és leírója ELISABETH DICKE német gyógytornász, aki 1929-ben kidolgozta a kötőszöveti masszázs elméletét és speciális gyakorlati technikáját. A freiburgi Orvostudományi Egyetem klinikáján W. KHOLRAUSCH és H. TEIRICH LEUBE irányításával 10 éven át dolgozott a pontos technika kidolgozásán. A kötőszöveti masszázs neurovegetatív úton befolyásolja a belső szervek állapotát, funkcionális zavarát. Munkájáról könyvében "Az én kötőszöveti masszázsom" címmel írja le kutatási tapasztalatait.

A masszázs hatását kutatták a muszkuloszkeletális elváltozások vonatkozásában is. Középpontba került a kémiai és fizikai myalgia terápiás lehetősége, melyet Shade és Lange kutatott.
1904-ben GOWERS foglalkozott a fájdalmas izomterületekkel, melyeket fibrositis gyűjtőfogalom alá rendezett. 1926-ban KIRSCHBERG a "masszázs és gyógytorna" című kézikönyvében a masszázs és mozgás kombinációiról ír. Bevezette a nyújtási tünet fogalmát, s megállapította, hogy a masszázs nemcsak az izmok hipertónusát befolyásolja, hanem a nyirokkeringést is.
1929-ben RUHMAN kifejlesztette az un. ujjbegy masszázst, valamint bőreltoló fogásokat alkalmazott. Fogásai hasonlítottak a kötőszöveti masszázs fogásaihoz, s hatásában neurális és vegetatív úton befolyásolta az adott képleteket.

1947-ben JAMES CYRIAX angol ortopéd orvos ismertette a lágyrészek kezelésének manuális technikáját, az un. mély masszázst. 1950-ben kiadott "Kezelés manipulációval és a mély masszázs" című könyvében leírja az indikációkat és a pontos manuális technikát. Ez volt az első könyv, melyet fizioterapeuták számára írtak.
A masszázs elmélete és gyakorlata egyre differenciáltabbá vált, mind több kutatás tárgya lett a masszázs anatómiai és élettani összefüggése, hatásmechanizmusának minél jobb megismerése.